Az interjú

(dal)
Ultra gyors öltözéssel készültem el a találkára. Tomikával és a menedzserével egy parkban fogunk találkozni. Nem értettem, mi ez a nagy gáz. Mit sem sejtve futottam végig Budapest utcáin. Mikor odaértem, mélyeket lélegeztem nyugtatásképp. Valami szökőkutat kell keresnem, ott fognak várni rám. Kétszer kellett körbejárnom, hogy megtalálhassam. Tomi idegesen járkált, egy nő mellette pedig valakinek nagyon magyarázott telefonon.
- Sziasztok! –léptem oda hozzájuk, mire a lány lerakta a telefont. Bemutatkozás után, Tomi egyből belekezdett:
- Az a nagy harci helyzet, hogy.. –kezdte el akadozva, mikor teljesen megakadt, Orsi átvette tőle a szót.
- .. első variáció az, ami a legesélyesebb, hogy neked is cáfolnod kell Tamással együtt. Második variáció, ami eléggé durva ötlet, hogy eleget tesztek a pletykáknak, és tényleg járni fogtok. Na?
- Ugye a második variációval csak szívatsz? –néztem rá lefagyva.
- Nem. Tényleg felvetettük ezt az ötletet Tomival. De átvágni a rajongókat semmiképp sem akarjuk. – nézett az elkalandozó Tomikára. Mindenképp az első ötletre szavaztam, de elgondolkodtam a másodikon is. Megmondom az őszintét, Tomi jól néz ki, de nem az én stílusom.
- Figyelj, szerintem az első legyen. Ezzel a kamu love story-val, eléggé rontanál a karriereden. Nem gondolod? –kérdeztem Tomit.
- Szerintem is. – mosolygott maga elé bámulva. Mintha bánná a dolgot. Nem mertem rákérdezni, még is csak pár napja ismerjük egymást.
- Remek. Akkor intézek egy interjút, ahol nyilatkozni fogtok Tomikával, hogy nincs több köztetek, mint barátság.–mosolygott Orsi. Bólintottam én is mosolyogva. Ő egyből kezébe vette az irányítást, és már nyomkodta is a telefonját, hogy mihamarabb lerendezhesse azt a bizonyos időpontot. –Szóval akkor holnap után lesz az interjú, az Aktívval. Remélem, el tudod intézni, hogy szabad legyél. Reggel lesz, Tomikánál. – avatott be minket a dolgokba.
- Azt hiszem, meg tudom oldani, kicsit késni fogok maximum gyakszáról.
- Most hogy ezt megbeszéltük, elmegyünk kajálni? –szólalt meg Tomi hosszas némasága után. Így is történt, beültünk egy kajáldába vacsorázni. Utána felszálltam egy buszra, majd hazamentem.
- Na? – még be sem értem a bejárati ajtón, de már nekem estek.
- Bejöhetek?- néztem rájuk kérdőn. Ők arrébb álltak, hogy bejuthassak végre a lakásba. –Szóval, holnap után cáfolni fogjuk Tomival, hogy együtt vagyunk. Orsi még azt is felvetette, hogy tényleg járjunk Tomikával. Tök hülyeség, nem? – nevettem fel miközben a kabátomat akasztottam föl. A lányok összenéztek sejtelmesen. – Na nem nem nem! NEM fogtok kombinálni! –avatkoztam közbe. Elvigyorogták magukat, majd visszamentek a szobájukba. Én is így tettem miután elmentem letusolni.

***

                                                                
Csütörtök reggel gyomorgörccsel ébredtem. Egész éjjel forgolódtam, próbáltam kitalálni, mit is mondhatnék majd az interjúban. Nagyot sóhajtva másztam ki a meleg ágyikómból. Kinézve az ablakon, az októberi időjárás fogadott. Valahogy sosem szerettem az őszt, vagy a telet. Mindig is tavasz és nyár párti voltam. Előszedtem a szekrényemből egy fekete cicanadrágot és egy felsőt. Ez után a cipős szekrény elé ültem le, azon morfondírozva, melyik cipőm legyen ma a kiválasztott. Tudniillik, teljesen cipő mániás vagyok, van vagy 50 féle cipőm és a lányok cipőit is élvezettel lopkodom el időnként. Nagy nehezen kiválasztottam egyet, ami ment a mai ruhámhoz, és betipegtem a konyhába Adrihoz.
- Liza? –kérdeztem, miközben a kávét öntöttem ki magamnak a kedvenc bögrémbe.
- Korábban el kellett indulnia gyakszára. De ezt tegnap mondta is. Én pedig délutános vagyok.-csipegetett a pirítósából.
- Lehet, hogy mondta, de ebben a két napban az állapotomra csak azt tudom mondani, hogy idegbeteg. Teljesen kikészültem. –huppantam le elé sóhajtva.
- Mikorra mész? –kortyolgatott a teájából.
- Egy óra múlva kezdődik. Nem akarsz elkísérni?
- Végülis.. Nincs semmi dolgom. –rántott vállat. Így reggeli után, buszra szálltunk. Cetlivel a kezemben kószálódtunk az utcán. Tomika már idegeskedhetett, mert folyton csörgött a telefonom.
- Merre vagy csajszi?
- Megmondom őszintén, nem tudom. Nem sikerült még kiigazodnom itt. – hangom kétségbeesettnek csenghetett, mivel tényleg az voltam. Majdnem egy hónapja költöztünk fel, de még mindig ismeretlen pár hely számomra. Tomi nagy nehezen útba igazított minket, nagyjából tíz perc múlva már az ajtón kopogtattunk. Ő nagy mosollyal az arcán nyitott ajtót. A stáb már felvételre készen volt, csak ránk vártak. Sóhajtozva próbáltam felkészülni az előttem álló egy órára. Tomi nyugtatott, azt ígérte nem lesz semmi baj.
- Ha nem így lesz, megöllek. – vágtam vissza morcosan. Ő csak kinevetett, már megszokta az interjúkat. Egy lány leült elénk, gondolom Ő fog meginterjúvolni minket. Adri és Orsi a háttérben álltak, onnan figyelték az eseményeket. A lány bemutatkozott, majd jegyzeteivel az ölében elhelyezkedett a székben.
- Szóval.. a napokban napvilágot látott egy olyan hír, miszerint ti egy párt alkottok. Igaz ez?
- Éppen ezt szerettük volna megcáfolni, ezzel az interjúval. Mi NEM vagyunk együtt. –nyomta meg a nem szócskát Tamás.
- Akkor hogy keveredtetek össze? Régebb óta ismeritek egymást?                                                     
- Egy-két hete ismerjük egymást mindössze, éppen bulizni voltunk a szokásos haveri körrel, amikor láttam, hogy Larára egy srác eléggé rá van nyomulva. Közbe léptem, aztán dumázgattunk, táncolgattunk. Semmi több nem történt köztünk. Eléggé megkedveltem Larát. –vigyorgott Tamás. Jól esett, amiket mondott. Én csak egyetértően bólogattam. Volt, hogy pár szóval közbe szóltam, de főrészt Tomi volt főszerepben, hál isten. Elárult néhány titkot a közelgő lemezéről és klipjéről. Annyira izgatottan beszélt ezekről a dolgokról, mint egy kisgyerek, aki épp beszámolót tart, az újonnan kapott játékáról. Nagyon édes volt, jó párszor elmosolyodtam rajta. Az interjú után egyből indultam a fotózásra, hiszen már így is egy órás késésben voltam. Adri oda is velem jött, gondoltam baj nem lesz belőle. Az öltöző szobában bent ült Ildi, két modell csajszi..és Krisztián. A múltkori jótettétől eltekintve, még mindig száj húzogatva vettem tudomásul, hogy ismét egy napot kell együtt töltenünk.
- Ilyenkor szokás bejárni? –kérdezte pimasz mosollyal az arcán Krisztián. Egy sötét pillantást vetettem rá, majd visszafordultam a ruhákhoz.
- Na és milyen volt az interjú?- kérdezte Ildi izgatottan. Az asztalról jó pár ruhát Adri ellopott, azokat magához méregette egy tükör előtt.
- Egész jó, ahhoz képest, hogy napokig ezen paráztam. Szerencsére Tomiról volt szó elsősorban.
- TE? Interjún?- szólt hozzá Krisztián miközben a kanapén feküdt, s olyan hanglejtéssel mondta mindezt, hogy legszívesebben lerúgtam volna a kanapéról. Nem tudtam eldönteni, hogy most reagáljak erre a kérdésére, vagy csak simán engedjem el a fülem mellett. Ildi mindenesetre megtette helyettem:
- Képzeld el Kriszike, igen. Interjún volt. Méghozzá Fluor Tomikával. – tette hozzá. Ezt nem értettem, miért kellett mindenképpen megosztania Vele. Mikor ezt meghallotta, Ő egyből felült a kanapéról.
- Tomikával? Minek voltál te interjún Tomikával? – lett egyből érdeklődőbb. – Te honnan ismered Tamást? – zúdította rám a kérdéseit.
- Közöd?- néztem rá lenéző pillantással.
- Most miért nem tudod elmondani, hogy miért voltál te együtt a legjobb haverommal? –kérdezte felháborodottan.
- Mert nincs semmi közöd hozzá. – pakolgattam tovább a ruhákat, nem érdekelve Krisztián hisztijét. Ő csak flegmán nézett rám, majd újra a telefonját kezdte el bújni.
- Kettejükről kérdezték, azért voltak interjún. – kotyogott közbe Adri. Kérdő pillantással néztem rá, miért kellett elmondania?!
- De miért?.. Ti.. jártok? –kérdezte megdöbbenten. Nem válaszoltam rá. Nem éreztem úgy, hogy tudnia kéne róla, mi a helyzet a magánéletemmel.Látta rajtam, hogy tényleg nem fogok mondani neki semmit, így hagyta is a témát.Minden úgy forgott le, ahogy lenni szokott. Közben Adri lelépett dolgozni. Épp a ruhákat hajtogattam össze, Ildi egy modell csajjal veszekedett valami hülyeségen, mikor valaki odalépett hozzám.
- Beszélhetnénk?