- Miről akarsz beszélni Krisztián? –sandítottam rá egy pillanatra, majd újra a ruhapakolással voltam elfoglalva.
- Áruld már el nekem. Tényleg jártok Tomikával? Mert nem emlékszem, hogy Ő mondott volna valamit is rólad, és egész nap ez jár a fejemben. –dőlt neki az asztalnak, kezeit mellkasa előtt összefonva.
- Figyelj, nem érzem úgy, hogy beszámolót kell tartanom neked arról, hogy kivel járok, meg kivel nem. Alig ismerlek, és gondolom, nem vagyok a szíved csücske, és te sem vagy az enyém.
- Köszönöm, hogy ezt így őszintén megosztottad velem, de nem azért jöttem ide, hogy lelkifröccs party-t tartsunk. Nekem egy igen vagy egy nem is elég lesz.
- Megérdemled, hogy válaszoljak?- pakoltam vissza a ruhákat a szekrénybe.
- Ha ennyire nem akarod elmondani, akkor majd megkérdezem Tomikát. – rugaszkodott el az asztaltól sóhajtva.
- Nem járok vele. Épp ezt cáfoltuk meg. – szóltam utána. – Nem láttad a cikkeket? Minden második cikk rólunk szólt. „Vajon Karácson Tamás megtalálta élete szerelmét?” „Fluor Tomi becsajozott!” – mélyítettem el a hangomat.
- Megmondom őszintén nem. Annyira el voltam foglalva a napokban, hogy alig volt időm. –simított végig a tarkóján zavarában.
- Az már a te bajod. –vontam vállat, majd rámosolyogtam, összeszedtem a cuccaim és kiléptem a stúdió ajtaján. Otthon kitakarítottam, hiszen eléggé nagy kupit halmoztunk fel. Nem tudtam mit kezdeni magammal, így magam elé húztam a laptopomat. Felnéztem a közösségi oldalakra, ahol 5-6 levél várt rám. Visszaírtam mindenkinek, majd felnéztem a csiripelős oldalra is. Jó pár ember hiányolt, de megnyugtattam mindenkit, élek, virulok, csak nagyon sok volt ez így egyszerre. Költözés, suli, munkahely. Munkahely? Az órámra néztem, ami 4 órát mutatott. Máris késtem fél órát. Ha most nem öl meg a főnököm, akkor semmikor se. Táskámat felkapva rohantam a kávézóba. Reméltem, hogy a főnök nem lesz bent. Nem akartam, hogy kirúgjanak, szükségünk volt a pénzre. Adri fizetésével nem sokra mentünk, ha ezt elbukom, nem tudom, mihez kezdek. Szinte beestem az ajtón, a főnök a pultnál karba tett kezekkel várt rám, mogorva arccal. Nagyot nyelve léptem oda hozzá.
- Mentsége van? –kérdezte dörmögve. Megráztam a fejem, a padlót fixírozva. – Utolsó eset remélem. –nézett rám összehúzott szemöldökkel. – Most menjen, öltözzön át. Ezt a fél órát pedig le kell dolgoznia, szóval itt marad. – hagyott ott. Hátramentem átöltözni, majd kimentem az aznapi első vendégemhez. Két óra múlva már fáradtan mászkáltam az asztalok között. Nyílt az ajtó, új vendég érkezett. Odakaptam a fejem és megláttam Gergőt. Fura borzongás járta át a testem. Felém tartott. Azóta nem beszéltem vele, mióta rám nyomult azon a bulin és Tomika leállította. A pult felé siettem, menedéket kerestem.
- Szia, édes!- könyökölt a pultra vigyorogva. Fintorogtam egyet, majd odaléptem a mosogatóhoz elmosni pár poharat. – Mizujs veled szépségem? Napok óta nem hallottam felőled. Mi van veled? –próbált velem cseverészni. Az itallapokat nézegette eltöprengve. Honnan tudhatta meg, hogy itt dolgozom? Próbáltam ügyet sem vetni rá, de nagyon erőlködött. – Naa.. mi az cica, miért nem szólalsz meg? – konyult le a szája, mintha nagyon szomorú lenne és őzike szemeket vetett rám.
- Remélem emlékszel, hogy a bulin elég rendesen nem tudtad türtőztetni magadat. – vágtam oda hozzá a szavakat.
- Emlékszem. Épp ezért jöttem. – válaszolt fellengzősen.
- Akkor elég hülye vagy, ha ezért jöttél. Ha nem lett volna világos eddig, nem vagy az esetem, semmi esélyed nálam! Remélem most már felfogtad. – fordultam felé.
- Naa, most mi bajod cica?- kérdezte nyájasan. Megforgattam a szemem, majd kimentem felvenni a rendelést egy új vendégnél. Mikor felírtam a kért italokat, vissza fele menet Gergő elkapta a karomat, majd magához szorítva, egészen közel az arcomhoz elkezdett suttogni: - Meg fogom szerezni azt, amit akarok! Se Te, se a barátaid, se az a nyálficsúr nem fog megakadályozni benne. Ezt jegyezd meg, drága! Szia, édesem! – rám mosolygott, majd ellökött magától és kiviharzott az ajtón. Ott, ahol a kezemet szorította sajgott az erős szorításától, azt simogattam a padlót fixírozva. Megfenyegetett. Ez egészen az volt.
- Minden rendben, Lara? –hallottam meg Kristóf, a pincérsrác hangját a konyhaajtó felől.
- Persze! –erőltettem magamra egy mosolyt. Egész hátralevő munkaidő alatt, a szavai a fülemben csengtek, az érintését még mindig éreztem a karomon. Minél előbb haza akartam menni, a biztonságot jelentő otthonba. Halálra voltam rémülve.
***
- Haló?
- Csá csaj! –hallottam meg Tomika vidám hangját. – Merre vagy? Rá érsz? Mert ha igen, összefuthatnánk.
- Most megyek haza suliból és igen, ráérek. Nálunk, mondjuk egy fél óra múlva? Addigra biztosan haza érek. – néztem körbe, egy zebránál.
- Benne vagyok! Majd dörömbölök. Csáááááááá. – szakította meg a vonalat. Ennek a találkozásnak nagyon megörültem, hiszen a lányok dolgoztak. Én meg egyedül biztos otthon rettegnék szokásosan attól, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat Gergő. Haza fele menet beugrottam az éjjel-nappaliba venni egy kis nasit. Tomika még nem csövelt az ajtóm előtt, szóval én előbb értem haza. 5 perccel később, épphogy lepakoltam a cuccokat, Tomika verte az ajtót. Mielőtt még betörte volna azt, kinyitottam.
- LARAAA! –harsogta vigyorogva.
- Tamáás! – mosolyogva öleltem meg. Ő felkapott és megpörgetett.
- Hiányoztál csaj. Azt hittem valami baj van, régen beszéltünk már. –csukta be maga után az ajtót. Már majdnem kiszaladt a számon az igazi ok. De e helyett csak rá fogtam a sulira. Tomika szokásosan lökte a hülye dumáit, mikor megcsörrent a telefonom. Az ügynökségtől hívtak.
- Haló tessék, Venczel Lara vagyok! –vettem fel.
- Szia, Lara. Kardi Csaba vagyok, az ügynökségtől! Csak azért hívtalak fel, hogy értesítselek arról, hogy holnap egy klipforgatáson kell részt venned, te fogod összeállítani a szereplők ruháit. Ez egy nagy lehetőség, nem mindenki kapja meg. Benne vagy ugye? Téged ajánltalak be.
- Úristen, köszönöm szépen, persze hogy benne vagyok! – eresztettem el egy apró sikkantást.
- Helyes. A többi információt e-mailben küldöm! Na szia, drága! – köszönt el. Óriási vigyorral néztem Tomikára, aki értetlenül méregetett.
- Holnap mennem kell egy klipforgatásra, ahol nekem kell összeállítani a ruhákat. – vigyorogva meséltem el neki. – A többit azt mondta, hogy e-mailben küldi. – rohantam el a szobámba a laptopomért. Mikor megtaláltam, visszarohantam Tomihoz, aki csak röhögött rajtam. Teljesen felpörögtem a hírtől. – MI VAN? – ordítottam föl lesokkolva, mikor elolvastam a levelet.
- Na, mi van, Királylány? Eddig tök happy voltál, min akadtál ki ennyire? – vigyorogva jött oda hozzám. Motyogva kezdte el olvasni a bejövő levelet. – Jéé. Kölyök klipje. Zsír. –fordult felém vigyorogva. Egy sötét pillantással néztem rá, mire újra röhögő görcsöt kapott. – Komolyan nem értem, mi bajod van Vele. Különben is, tedd félre Kölyök iránt érzett ellenszenvedet, és koncentrálj a feladatra. A karrieredet indítja be ez a klip. –oktatott ki Tomika. Igaza van. Ha a fotózásokat kibírom, akkor ezt is kifogom valahogy.
***
Másnap a szokásos gyomorgörccsel ébredtem. De ebben az esetben nem Gergő miatt. Hanem a klipforgatás miatt. Gyorsan összekészülődtem, útközben vettem reggelit magamnak, és a leírt helyszínre siettem. Nagy sürgés-forgás fogadott. Mindenki szaladgált ide-oda, hogy minden a helyén legyen. Odafutott hozzám egy nő.- Szia! Te vagy a stylist igaz?- lihegett a kimerültségtől. Bólintottam, majd elhúzott hátra, egy szobába. – Ki kell választanod három, négy ruhát a főszereplőknek. Mindjárt bejönnek a szereplők elmondani, hogy Ők mire gondoltak. – bökött rá a ruhakupacra. - Ha meg vannak, akkor szólj nekem, és én kitalálok hozzá egy sminket.
Miután a nő kisietett az ajtón, nem sokkal később, belépett az ajtón Krisztián telefonálva.
- De ezt nem hiszem el! Pont ma? A klipforgatás első napján? Honnan szerzek most egy másik főszereplő lányt, aki ugyanolyan, mint Szilvi?- dühösnek látszott, épp hogy nem ordibált a vonal túlsó végén levő személlyel. Levágódott a kanapéra, s idegesen a hajába túrt. – Rendben. Itt vagyok bent az öltözőben, siess. – vágta le a telefont maga mellé és a tenyerébe temette az arcát.
- Szia, Krisztián! – köszöntem. A hangomra felkapta a fejét, és csodálkozva nézett rám.
- Szia. Hát te mit keresel itt?- kérdezte értetlenül.
- Én vagyok a stylist! –mosolyogtam. – Minden okés?
- Semmi sem okés! A főszereplő lánynak eltört a lába, mert megbotlott a lépcsőn. – simogatta az arcát tehetetlenségében.
- Szegény csaj.. biztosan rohant, hogy ideérhessen hozzád.. – húzogattam a számat sajnálkozva.
- Lara, most erre nem igazán vagyok vevő, bocs. –bámult maga elé gondolkozva. Vállat rántottam, majd a ruhák között kezdtem el kutakodni. Egész jó darabokat találtam. Belépett az ajtón egy 35 év körüli férfi, és leült Krisztián mellé. – Zoli, most mit fogunk csinálni? Elnapolni a forgatást nem nagyon kéne, mert így is csúszásban vagyunk..
- Mi lenne ha.. – bámult engem, Krisztián pedig értetlenül nézett rá. – Ha Ő helyettesítené Szilvit? – bökött felém a fejével. – Sokkal jobb lenne, mint Szilvi. Ezerszer jobb.
- Hát.. nem is rossz ötlet. Látok elképzeléseket magam előtt. Benne vagy Lara?- fordult hátra Krisztián.
- Hogy mi van?
új részt, baba, mert szólok Tolikádnak! <3
VálaszTörlésmikor lesz új rész? :)
VálaszTörlésHolnap!:)
Törlés