Szerencsére a hét többi napján nem Ő volt a fotós. A fotózásokat nagyon élveztem, mindenki nagyon kedves volt velem. Következő hét csütörtökjén, épp a Westendben kajáltunk Ildivel, amikor odalépett hozzánk egy férfi.
- Juj, szia! –pattant föl a helyéről Ildi. –Lara, Ő itt Gergő, az öcsém. –mutatta be. Nagyon ismerősnek tűnt. Mikor rájöttem, hogy honnan, megdermedtem. Ő az a srác, akit ott hagytam azon az éjszakán.
- Hali! –mosolygott rám. Valószínűleg Ő nem ismert fel, mert nagyon be lehetett akkor nyomva. Nagyot nyeltem, majd az arcomra erőltettem egy mosolyt.
- Szia! Venczel Lara! –álltam föl, majd a kezemet nyújtottam felé.
- Klemencz Gergő! –fogadta az üdvözlésemet. Leült hozzánk Ő is ebédelni. Én egész végig feszélyezve éreztem magamat. Bár nagyon vicces és kedves volt, de ez még nem változtat a tényen, hogy majdnem lefeküdtem vele.
- Holnap mit szólsz egy csajos naphoz?- kérdezte Ildi izgatottan. Egész jó barátnők lettünk, szinte minden harmadnap összefutottunk. Mosolyogva bólintottam, majd hozzátettem, hogy hívom a lányokat is. Teljesen felpörgött, már nagyon meg szerette volna őket ismerni. Biztosan azt gondolta mindenki, hogy Ildi egy 45 éves nőci, aki már elunta az életét, de nem. 29 éves, és ha jobban megismered, egy teljesen őrült, kedves lányt fedezel fel.
- Utána nem jöttök el velünk bulizni egyet?- kérdezte Gergő. Nagyokat nyeltem. Nem akartam megismételni a múlt hetet. Én csak vállat rántottam, megszólalni nem bírtam. Ildi bőszen bólogatott, így muszáj volt. Ezért, most itt készülődök a szobámban. Már Ildi is megérkezett hozzánk, épp Liza haját vasalja. Mikor kész lettünk, bepattantunk egy taxiba, és elindultunk a szórakozóhelyre, ahol vannak Ildi tesójáék. Gergő már kint az épület előtt várt minket. Bent hangos zene szólt. Eddig azon hisztiztem, hogy nem akarok eljönni, de mikor meghallottam a zenét, egyből jobb kedvem lett. Egy indító kör pia után, egyből mentünk is táncolni a lányokkal. Egy idő után azt vettem észre, hogy Gergő egyre közeledik hozzám. Táncoltunk, ittunk, táncoltunk. De én nem voltam detoxban, ahogy jó pár ember körülöttem. Pont a mosdóból jöttem kifelé, amikor valaki elkapott és a falnak szorított, majd lesmárolt. Gergő volt az. Próbáltam ellökni magamtól, de túl erősen szorított.
- Gergő, Gergő eressz el! Nem hallod? –bökdöstem, ütögettem de semmi hatása.
- Haveeeeeeer… mit csinálsz azzal a csinos lánnyal? Ereszd már el. –hallottam meg egy ismerősnek mondható hangot.
- Neked ehhez mi közöd? –kérdezte Gergő, még mindig taperolva.
- Hát mondjuk, látom, hogy Ő nem nagyon akar tőled semmit. Szóval hagyd Őt békén.
Jó pár percig tartott ez a szóváltás, de szerencsére Gergő egyik haverja meglátott minket, ezért elráncigálta tőlünk.
- Jól vagy?- nézett végig rajtam. Más esetben azt hinném, hogy stíröl, de most tudom, hogy csak aggódik a srác. Nem hittem volna, hogy ilyen helyeken vannak normális fiúk is.
- Persze, minden okés. Köszönöm, hogy közbe avatkoztál. –fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten.
- Semmiség, örülök, hogy még időben érkeztem. –mosolygott jókedvűen. – Amúgy a nevem Karácson Tamás. –nyújtotta a kezét. – De biztosan ismersz, Fluor Tomi néven. –vigyorgott továbbra is. Nem tudtam eldönteni, hogy most alapból ilyen jókedvű, vagy a pia hatása mindez. Hát persze. Akkor azért volt ilyen ismerős nekem.
- Venczel Lara!- mosolyogtam rá.
- Meghívhatlak egy italra? –kérdezte kedvesen. Bólintottam, majd Tomi társaságában leültünk a bárpulthoz. Nem egy koktélt fogyasztottunk el, de jól éreztem magam Tomikával. Bemutatott néhány haverjának is, egész jól elvoltunk. Később a csajok is csatlakoztak. Akkor indult ám be a buli. Táncoltunk, de később egy másik helyre is benéztünk. Hosszú éjszaka volt. Reggel hazakísértek minket. A lányokkal nevetve dőltünk le Liza ágyára.
***
Egész hétvégén otthon döglöttünk a csajokkal. Filmet néztünk, főzőcskéztünk, miegyéb. Igazi csajos hétvége. De ez is hamar elment, jött a gyaksza hét. Mit sem sejtve indultam el egyik reggel. Amikor beléptem az ajtón, ismételten az imádott popsztárom fogadott. Köszönés nélkül kerültem ki, megkeresni Ildikót. Nagyban beszélgettünk, amikor belépett Ő is az öltöző ajtaján. Kiválasztottuk a ruhákat, majd ki is sietett. Egy szót sem szóltunk egymáshoz. - Most már igazán elárulhatnád, mi folyik köztetek Krisztiánnal!- szólt egyik szünetben Ildi. Nagyot sóhajtva kezdtem el mesélni a történteket. Először megkövülten ült egy helyben, majd szakadt a röhögéstől. Naná. Mit is vártam. Nagyon sokáig elhúzódott a fotózás. Csodálkoztam is, hogy Krisztián csak egyszer-kétszer kötött belém, de alapjáraton hozzám sem szólt. Nem tudtam örüljek e neki, avagy sem.
- Késő este ért véget, kint az eső zuhogott. Esernyőm nem volt. Kétségbeesetten pillantgattam körbe. Ilyenkor már nem nagyon szerettem buszozni, se metrozni. Csak a taxi maradt. Már épp hívtam volna őket, amikor egy hang megszólalt mögöttem:
- Haza vigyelek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése