Ez így nem fog menni..

zene

 Szombat. Imádom a szombatokat. Mindig valami izgi történik velem. Nyújtózkodva másztam ki a konyhába, ahol a lányok már nagyba tömték magukba a reggelijüket. Társultam hozzájuk, majd egy órás készülődés után, persze veszekedések árán, hogy ki menjen be előbb a fürdőbe, elindultunk a Westendbe. Jó pár üzletet bejártunk, s új ruhákkal gazdagodtunk. Végül beültünk kajálni is a mekibe. Liza annyira fel volt pörögve, hogy este el akart menni, partizni. Ebben egyből benne voltunk, hiszen mióta itt lakunk nem volt alkalmunk még elmenni, bulizni egy jót.
- Amúgy arra nem gondoltál, mi van, ha újra kell találkoznod Krisztiánnal? Mondjuk egy fotózáson? – kérdezte Adri, miközben az esti kiruccanáshoz kereste a ruháját.
- Meg mondom őszintén, nem. De a tegnapit akkor is igazságosnak tartom. –álltam ki az igazam mellett.
- A kiosztás még csak-csak, de a leöntés már kevésbé…- húzogatta a száját.
- Ha találkozni is fogunk, akkor szerintem úgy sem fog hozzám szólni, ezek után. –rántottam vállat. –Különösképpen nem nagyon érdekel..
- Kíváncsi leszek..- motyogta elgondolkodva. Úgy tettem, mintha nem hallottam volna meg. Elkezdtünk készülődni, hangos zene kíséretében. Előkerültek a rövidek is. Eléggé jól bealapozva mentünk el keresni egy jó helyet. Vihogva fizettük ki a belépő jegyet, amit a srác meg is mosolygott. Első utunk a bárpulthoz vezetett. Bájosan néztünk a pultos gyerekre, aki állta azt a kört. Tánc közben teljesen megőrültünk. A zene dübörgött, mi pedig tomboltunk a tömeggel. Valaki megfogta a vállam, így hátra kaptam a fejem. Egy barna, felzselézett hajú srác mosolygott rám. Nagy barna szemei, kívánatos ajkai voltak. Igazi lányok álma. Elég menő csávónak hihette magát. Józanul biztos nem állnék le vele, de most nem voltam abban az állapotban. Eléggé fura pózokban táncoltunk.
- Elmegyünk?- suttogta a fülembe. Bólintottam, majd elkezdett kifelé húzni a kijárathoz. A lányoknak szólni, akkor eszemben sem volt. Kalandra vágytam. Beültünk egy taxiba, ahol már elkezdte csókolgatni a nyakamat. Hozzádörgölőztem és beletúrtam a hajába. Nem sokkal később lefékezett az autó, míg a srác fizetett, addig én kitántorogtam a kocsiból. Fent a lakásban, ahogy beléptünk nekem esett. Az ágy felé araszoltunk, közben a ruháinktól fokozatosan megszabadultunk. Hirtelen bevillant előttem a kék szempár. Krisztián varázslatos szemei. Ettől megijedtem, és lelöktem magamról a srácot. Értetlenül nézett rám, nem értette mi a bajom. Ez nem fog menni, így nem. Gyorsan kipattantam az ágyból és magamra húztam az eldobált ruháimat. A csávó továbbra is értetlenül bámult, elmotyogtam egy „bocs”-ot, majd kiviharoztam a lakásból. Hazataxiztam, majd beálltam a zuhany alá. Kezdtem kijózanodni. Egész végig rajta kattogott az agyam, lassan már megőrültem. Nem tudom, miért villant be. Miért pont Ő?! Egy csomó férfival találkozok nap, mint nap, miért éppen ő?! A zuhanykabinban lecsúsztam a földre és összekuporodtam. Össze voltam zavarodva. Valószínűleg órákig ülhettem így, de nem jutottam dűlőre. Végül elzártam a csapot, nem akartam százezres számlát fizetni. Befeküdtem az ágyamba, de akkor is csak a plafont bámultam. Hajnalban elnyomott az álom.

***

Hétfő délután, épp az egyetemről igyekeztem a Westendbe, amikor egy ismeretlen szám hívott. Azt gondoltam, biztosan csak a gyaksza miatt hívnak, és így is volt. Jövő héten hétfőtől szombatig el kell járnom fotózásokra. Ez kéthetente meg fog ismétlődni. Mikor odaértem a csajok már vártak rám. Kajálás közben kibeszéltük a tegnapi bulit, és én is elmondtam merre jártam. Csak azt, nem ami közben történt. Úgy döntöttem, majd valamikor máskor elmondom nekik. Ezután még nézelődtünk, majd hazafelé vettük az irányt.
- Úú. Nézzétek, ki van ott!- szólalt meg Adri. Erre a mondatra görcsbe rándult a gyomrom. Csak ne Ő legyen. .
- Ki? –kapta felé a fejét Liza.
- Düki. Juj, de jól néz ki. –sóhajtozott Adri. Köztudott, Adri teljesen oda van Dükiért. Amolyan példaképnek tartja. Oda is ment, csinált vele egy képet, majd szinte egész hazafele úton ugrándozva jött mellettünk. Körülbelül az egész hetem rohanással telt, míg eljött a hétfő reggel. Hajnalban kellett kelnem, hogy időben elkészüljek, no meg oda is érjek a megbeszélt helyre. Buszozás közben épp hogy el nem aludtam. Egy nagy fékezés hozott vissza a valóságba. Ahogy betoppantam az ajtón, egy olyan személlyel találkozott össze a tekintetem, akivel többet életemben nem akartam találkozni. 
- Te mit keresel itt? –esett egyből nekem. Még felfogni sem volt időm, hogy mi történik.
- Szerinted? –kérdeztem flegmán. –Jöttem kapálni. –forgattam meg a szememet, majd kikerültem a dühtől tajtékzó fiút és az öltözők felé vettem az irányt. Bent egy aranyos nő volt, aki úgymond engem fog tanítani. Ildinek hívták, és nagyon sok fotózáson volt már túl. Segítettem neki kiválasztani a modellek ruháit, persze Krisztián jelenlétében. Feszült volt közöttünk a hangulat, amit Ildi meg is kérdő jelezett, miután Krisztián kiviharzott az ajtón.
- Csak volt egy kis összezörrenésünk. –legyintettem. Láttam rajta, hogy rákérdezett volna a részletekre, de inkább rám hagyta. Megdicsért, azt mondta, nagyon fényes karrier áll előttem. Nagyon jól össze tudok rakni szetteket. Büszke voltam magamra, hogy már az első nap megdicsértek. Bejöttek a modell csajok, felvették a ruhákat, mi meg eligazítottuk rajtuk. Kimentünk megnézni a fotózást. Krisztián, ha szemeivel ölni tudott volna, én már régen halott lennék. Mindenbe, amibe csak tudott belekötött. Ez így nem jó, az úgy nem áll rajta jól, nagyon szarul állítottad ezt össze, elrontottad, és még mi egyéb kedves szavakkal illette az első gyakorlatomat. Belül nagyon rosszul esett, hogy ezeket mondta. De kívül ennek az ellentettjét mutattam. Nem láthatja meg, milyen gyenge is vagyok. Ezt már megtanultam az élettől. Egy- két óra múlva végeztünk, én egyből elrohantam onnan. Nem akartam tovább maradni. Nem akartam tovább Krisztián lenéző pillantásait érezni. Egyedül akartam lenni.