Ismerős idegen

 (dal)

A hónapok csak repültek a fejünk fölött. Oda sem figyeltem, és már március vége volt. A klip bombasikert aratott, három hétig vezette az itthoni toplistákat. Jó páran azt hitték, hogy Krisztián és köztem van valami. De nincs. Legalábbis azt hiszem..
 Tomikával szinte legjobb barátok lettünk, minden marhaságot együtt csináltunk, és minden dolgot megosztottunk egymással. Liza járni kezdett egy évfolyam társával, Adrival mi megvalósítottuk egy régi vágyunkat, beiratkoztunk táncra. Engem kirúgtak a munkahelyemről. Sajnos, nem tudtam összeegyeztetni a sulis időmet a munkahellyel. Krisztiánnal mondhatni mára barátok lettünk, de még sem olyanok, mint Tomikával. Eltűrjük egymást. Van, hogy beszélgetünk egy fél órát, de az óta az éjszaka óta, nem volt komolyabb beszélgetésünk. Ildi csatlakozott négyesünkhöz, vagyis hozzánk költözött. Gergő az óta szerencsémre nem jelentkezett, Ildi azt mondta, elutazott Ausztráliába. Épp az Aréna Plázában vásárolgattunk Tamással, mert rávett, hogy este menjek el velük bulizni. Minden hülyeséget felpróbáltunk, persze Ő fotózgatni is elkezdett.
- Jó Tamás! Amiért este elráncigálsz bulizni, ezért segítened kell ruhát választani estére. –néztem rá boci szemekkel.
- A-Aaaaaaaaaaaaaa. Ebbe nem megyek bele. –ingatta a fejét vigyorogva.
- Hát jó. Akkor nem megyek el este! –húztam el a számat-vállat rántva, majd ott hagytam a pláza kellős közepén.
- Hééééééé! Kiscsaj. – futott utánam röhécselve. –Na, gyere, te kis duli-fuli. –húzott el kézen fogva egy üzletbe.  Egy halom ruhát megfogott, de úgy, hogy meg se nézte, hogy mi az, a kezembe nyomta, majd a próbafülkék felé kezdett el tolni. Néhány elfogadható ruhát felpróbáltam, Tomikának csináltam divatbemutatót. Mint egy kisgyerek tapsikolt és vigyorgott. Tiszta hülyén viselkedtünk. Az eladós csak röhögött rajtunk. Épp egy ruha szettet próbáltam föl, amikor Tamás telefonja hangosan felcsörgött.
- Na, milyen?- bújtam ki a függöny mögül, majd Tomika előtt megpördültem.
- Hát.. izé. Mókás. – próbálta visszatartani a nevetését, de addig fojtotta magába, míg ki nem tört és röhögő görcsöt kapott, majd le nem borult a székről.
- Naa. Azért nem olyan rossz. – nézegettem magam a tükörbe. Egy kantáros rövid naci, és egy pokémonos póló volt rajtam.
- Ja, ha zsúrra akarsz menni. –kacarászott. Megforgattam a szemeimet, majd visszamentem a fülkébe. Addig-addig kutakodtam a ruhakupacban, amíg a kezembe nem akadt álmaim ruhája. Első látásra beleszerettem. Már csak abban reménykedtem, hogy az én méretem legyen.
- Na és ehhez mit szólsz? – húztam el a függönyt, de Tomika mellett ott állt már Bence is. – Szia. – köszöntem mosolyogva. Párszor találkoztunk mindössze, nagyon aranyos és humoros srácnak ismertem meg.
- Szia Lara!- köszönt Bence. Próbálta nem feltűnően legeltetni rajtam a szemét, erre én egy mosolyt haraptam el. Nagyon vicces volt, ahogy zavarba jött.
- Na, mit szóltok srácok? – forogtam körbe a falatka ruhában. Csak bámultak rám.
- Ezt.. ezt meg kell venned!- jelentette ki határozottan Tamás hadonászva. –De ez esetben, este rajtod tartom a szemem. Nem mászhatnak rád! Sőt, hozzád sem érhetnek!- tette hozzá felháborodottan, de aztán elvigyorogta magát. Teljesen úgy viselkedett velem, mintha a húga lennék. Óvott, de mégis részt vett minden hülyeségemben. Imádtam érte. Elégedetten mentem vissza átöltözni. Bence ezután csatlakozott hozzánk. Néhány boltba még berángattam őket, aztán elmentünk kajálni. Elkísértek Adrihoz a szalonba, ahol teljesen újjá varázsoltak. Új haj, műkörmök. Otthon, fürdés után kaptam egy sminket, majd ruci fel. Miután elkészültünk, és amíg nem jött Tomika a haverjaival, akiket be akar nekünk mutatni, elkezdtünk hangolódni az estére.
- Én ma bepasizok! –jelentette ki vihogva Ildi. Őhozzá csatlakozott Adri is.
- De Lizának nem szabad. – mondtuk vigyorogva.
- Naa csajook. Ne fájdítsátok már a szívemet. – sóhajtott föl drámaian. Röhögésben törtünk ki.
- Na és te Laruska? –fordultak felém. – Ki lesz az áldozatod? Krisztián? Tomika? –célozgattak röhögve. Mosolyogva ráztam meg a fejem. Tudom, hogy csak cukkolnak, na meg nem kevés alkoholt fogyasztottak már el. Nagy szerencsémre, mire újra neki álltak volna célozgatni, csöngettek. Tomikáék voltak azok. Beengedtem őket, és társultak hozzánk. Pár üveg pia biztosan elfogyott. A haverjai igazán lököttek, pont, mint Tamás.
- Bencéék? –néztem Orsira.
- Ők majd odajönnek a klubhoz. –fordult felém mosolyogva. Miután az összes létező szeszes ital elfogyott a lakásban, elindultunk Pinkbe.  Persze, ez sem ment zökkenőmentesen. Vagy egy taxiba nem fértünk be, vagy valaki sétálni akart, vagy valaki hisztizett, így végül gyalog mentünk. Legalább addig is mindenki kicsit kijózanodott. Kifizettük a jegyeket, bent már hangosan bömbölt a zene. Izgatottság járta át a testemet. Tomika útja, naná hogy először a pulthoz vezetett. Húzott maga után engem is, így kénytelen voltam vele inni. Tamás pont nagyba magyarázott nekem, én meg hátra fele lépkedtem, mert mentem volna táncolni, amikor valakinek neki mentem. Vettem egy 360°-os mozdulatot. Krisztián pislogott rám morcos tekintettel, de mikor meglátta, hogy én vagyok, egyből elképedt arca lett.
- Bocs, Krisztián, tényleg. Csak Tomika megint tartja a hegyi beszédet.. – magyarázkodtam, de félbeszakított:
- Semmi. –mosolygott rám, majd kikerült és odament a többiekhez lepacsizni. Tomi nem figyelt rám, Kölyökkel volt elfoglalva, így én egy vállrándítással otthagyva elindultam a táncparkettre. Mintha magába szippantott volna a zene. A külvilágot kizártam, és csak a zenével foglalkoztam. Fél órán, órán át biztos, hogy táncoltam. Láttam, hogy egy-két srác engem stíröl, de nem foglalkoztam velük. Had csorgassák a nyálukat. Ez csak az önbizalmamnak imponál. Egyre jobban belelendültem, mikor valaki derékon ragadott és magához húzott. Felvette a ritmusomat, teljesen összehangolódtunk. Az arcát nem láttam, hiszen a néha meg-megvilágító fényekből nem tudtam kivenni. Az biztos, hogy teljesen rabul ejtett. Általában, én a jól táncoló pasikba, könnyen belehabarodom. Végig simított a nyakamon, mire én teljesen libabőrös lettem. Az ismeretlen idegen, kihúzott a tömegből és kimentünk az utcára. Ahogy az utcai lámpa megvilágította az arcát, teljesen elképedtem.
- Lara?!
- Krisztián?! –kérdeztük egyszerre hitetlenkedve. Teljesen zavarban voltam. Nagyokat nyeldesve próbáltam kitalálni, mit is csinálhatnék ebben a szituban. Legyek flegma, és hagyjam ott? Vagy…
A gondolatmenetemet Ő szakította félbe, a hirtelen lecsapott csókjával. Először meglepődtem, de végül visszacsókoltam. Neki tolt a falnak, és úgy faltuk egymást. Mikor véget ért, csak néztünk a másiknak a csillogó szemeit. Teljes kábulatban voltam.
Mindkettőnkben volt egy kis pia, de tudtunk magunkról, és legfőképp arról, hogy miket teszünk. Az alkohol csak bátorított minket arra, amiket józanul nem mertünk volna megtenni.
- Mondtam már, hogy hihetetlenül jól nézel ki?!- suttogta bele a fülembe, mire engem kirázott a hideg. Megerősítésként a fülem mögé puszilt. Hirtelen ötlettől fogva, mindent magunk mögött hagytunk, és elindultunk Krisztiánhoz………